Noha régészeti és történeti adatokkal nem sikerült eddig bizonyítani, hogy pontosan mikor és miképpen nyerte el a magyar szürke fajta ma ismert küllemét, kétségtelen, hogy itt a Kárpát-medencében őseink tenyésztették ki sok száz évvel ezelőtt.
Évszázadokon át lábon hajtották Nyugat Európába, eljutott Nürnbergig, Strassburgig és Velencébe is. Történelmi családjaink vagyonát gyarapította a marha kereskedelem, a tőzsérkedés. Kitűnő export húsmarhának számított ebben az időben ez a fajta.
Feljegyezték, hogy a német városokban nem engedtek más húst mérni, amikor megérkeztek a magyar gulyák, hogy ne lehessen a jó minőséget hamisítani.
Amikor politikai, vámügyi okokból megszűnt az export, kiderült, hogy nagyon jól megfelel az igázás követelményeinek ez a fajta és kis és nagy birtokok talaj munkáiban és szállítási feladatainak megoldásában tette magát híressé. Gyorsabb és igénytelenebb volt más fajtákkal összehasonlítva.
A huszadik század közepétől a gépesítés fejlődésével nem volt immár szükség igás állatokra, ekkor a fajta válságba került és a létszáma drámaian csökkent.
A 60-as években már szinte csak három állami gazdaságban maradt mintegy 160 tehén, majd két termelő szövetkezet is kezdett foglalkozni vele. Álljon itt ezek neve: Hortobágyi Állami Gazdaság, Középtiszai Állami gazdaság, Városföldi Állami gazdaság, Orosházi Új Élet MgTSz és Kiskunfélegyházi Lenin MgTSz
A tenyésztők lelkesedése és a kevés, de állandó állami támogatás eredményezte, hogy végül sem pusztult ki a magyar szürke. Mára büszkén mondhatjuk, hogy amíg az ország tehén állománya a felénél is kevesebbre csökkent, addig a magyar szürke létszáma több, mint harmincszorosára nőtt és meghaladja a hat ezret. Sok magán tenyésztő és Nemzeti Park is bekapcsolódott a fajta tenyésztésébe.
A megnövekedett létszám eredményezte, hogy most már az értékesítés gondjaival is foglalkozni kell. A fajta húsa egyre népszerűbb, kiváló minősége és magasabb ára miatt már hamisítják is. Emiatt az egyesület kidolgozott egy eredetigazoló rendszert, hogy a fogyasztókat tájékoztassa.
A tenyésztés és gazdálkodás gondjairól, a fajta jövőjéről rendszeres eszmecsere folyt. Évről évre találkoztak egymással a magyar szürke tenyésztői, mindig egy másik gazdaságban. Az első ilyen találkozóra 1982-ben került sor. Azóta ez a találkozó egyetlen évben sem maradt el.
Az öt gazdaságnak a szakemberei rendszeresen összejártak és, amikor 1989-ben egyesületet lehetett alapítani ezek közreműködésével alakult meg a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete az Orosháza melletti Tatársáncon
Ha az "illegális" összejöveteleinket jogfolytonosságnak lehet tekinteni, a magyar szürke marhát tenyésztők egyesülete a legrégebbi a ma működő egyesületek közül.
A hivatalos levelezéshez szükséges levélpapír verekedő szürke bikák képét viseli, bélyegzőnkre pedig a városföldi-bugaci gulya Csengős nevű tehenének a feje került. Ez a tehén 32 éves koráig volt tenyésztésben (mindkét rajz Gera István munkája), így méltóan képviseli a fajtát.
A létszám növekedése miatt ma már három részközgyűlést tartunk valamelyik tenyésztőnél és az éves közgyűlést is tenyészetben tartja, ezenkívül rendszeres szakmai találkozásra, vitákra, megbeszélésekre, sőt időnként rendkívüli közgyűlésre kerül sor.
Három tenyésztő foglalkozik a növendék bikák felnevelésével, és ősszel, a két és fél éves tenyészbikák bemutatása, elosztása illetve értékesítése kerül sorra, adott esetben árveréssel.
Rendszeres találkozásra ad módot a Pünkösd szombatján megrendezett gulyásverseny, mert a gulyás szakma fenntartását és a gulyások képzését rendkívül fontosnak tartja az egyesület. Ennek a vetélkedésnek idegenforgalmi jelentősége is van.
Az egyesületbe való belépéshez a jelentkezőnek rendelkeznie kell legalább egy nőivarú fajtatiszta magyar szürke szarvasmarhával, a belépési szándéknyilatkozatot ki kell töltenie, meg kell jelennie egy részközgyűlésen, ahol miután tenyésztési elképzeléseit ismertette, a tagság szavaz a felvételéről.
A fajta iránt érdeklődők részére az egyesület létrehozta a Magyar Szürke Szarvasmarhát Kedvelők Baráti Körét, amely jelentős segítséget nyújt az egyesületnek a fajta kulturális értékének ápolásában és a fajta történetével kapcsolatos kutatásokban.
